Dánió fajtái és gondozásai

Malabári dánió: ( Danio malabaricus )

A malabári dánió (Devario malabaricus, régebben Brachydanio malabaricus) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozik.

Eredetileg a trópusi Dél-Ázsiából, Indiából és Srí Lankáról származik, de közkedvelt akváriumi halként az egész világon megtalálható. Kedveli a folyóvizeket, ennek ellenére őshazájában a gyors folyású patakoktól a kisebb tavakig mindenütt megtalálható.

Testhossza 12–15 cm. Világoskék színezetű hal, oldalán vonzó aranysárga csíkokkal. Háta szürkéskék, hasa és úszói – a mellúszók kivételével – halvány rózsaszínek. Testének mintázata a farokúszó középső részére is kiterjed. A kopoltyúfedő mögött egy sötétkék folt és pár függőleges aranysárga keresztcsík látható. A szem írisze aranysárga. A kifejlett egyedeknél a hímet, hasonlóan a többi dánióhoz, élénkebb színe és karcsúbb teste, míg a nőstényt ikrával telt alakja különbözteti meg a másik nemtől.

A malabári dánió megjelenése és viselkedése olyannyira hasonlít egy másik dániófajéra, az óriás dánióéra (Devario aequipinnatus), hogy sokáig egy fajként kezelték. A két faj megkülönböztethetőségét tovább rontja, hogy a két dániófaj egymással nemzőképes hibrid utódokat hozhat létre, így manapság akváriumi tartásra malabári vagy óriás dánió néven kínált halak már nagyrészt a két faj több generációs keveredéséből származnak. Mára azonban már genetikai és morfológiai vizsgálatok támasztják alá a két faj különbözőségét, de sok helyen még mindig helytelenül használják a latin neveket.

Falánk, mindenevő, békés rajhal. Őshazájában főként rovarokkal, apró férgekkel, növényi törmelékekkel táplálkozik. Fogságban tartott példányai akár 10 évig is elélhetnek.

Szabadon ikrázó faj. A partmenti növényzet között a sekély vízben, sokszor a reggeli órákban vagy egy nagyobb esőzést követően ívnak. Egy ívás alkalmával a nőstény cca. 200 halvány narancssárga, ragadós ikrát rak. A lárvák 24–28 óra elteltével kelnek ki, de egy részüknél ez akár 2–3 napig is elhúzódhat. Pár nappal később, szikzacskójuk felszívódása után kezdenek neki az önálló táplálkozásnak. Szapora hal, már a 7 cm-es egyedek is ivarérettek, a populáció duplázásához szükséges idő pedig kevesebb, mint 15 hónap.

Akváriumi tartása könnyű, kezdőknek is ajánlható békés hal. Testmérete és nagy mozgásigénye miatt hosszú, legalább 120 cm-es medencét igényel. A malabári dánió rajhal, ezért mindenképp több, legalább 6–8 egyedet tartsunk együtt. Habár a vízminőségre igénytelen, a mind hőmérséklet(22–25 °C), mind a vízkeménység(4–18 nk°) mind pedig a víz kémhatása (pH 6.2–7.8) szempontjából, meghálálja a jó szűrést, az áramlást és a rendszeres vízcserét. Kedveli a hosszú levelű növényekkel beültetett, tágas, hosszanti úszóteret biztosító akváriumot. Az akváriumot érdemes lefedni, ugyanis könnyen kiugorhat.

Akváriumi etetése nem okoz gondot, mindent megeszik, ami befér a száján. Adhatunk neki élő tubifexet, vörös szúnyoglárvát, vízibolhát, fagyasztott szúnyoglárvát, artémiát (sóférget), egyéb plankton eleséget, száraz lemezes díszhaltápot. Az élőeleség különösen szépen kihozza a halak színét!

Akváriumi körülmények között is jól szaporodik, habár viszonylag nagy, legalább 30 literes (40 cm hosszú, 25 cm magas és 30 cm széles) ívató medencére van szüksége. A dániók heves ikrafalók, ezért az ívató akvárium aljára mindenképpen 4–5 cm magasságban ikrarácsot vagy nagyobb kavicsokat, üveggolyókat kell elhelyeznünk. A friss vízzel ellátott medencébe előbb az ikrával telített nőstényt tegyük ki, majd pár óra elteltével tegyünk hozzá egy-két hímet. Előszeretettel ívnak a napsütéses reggeli órákban, ezért célszerű az ívató medencét olyan helyre tenni, ahol éri azt a reggeli napfény. Az ívási kedvet fokozhatjuk, ha Ívás idejére vizének hőmérsékletét megemeljük 26 °C-ra, illetve ha biztosítjuk számára a növényes környezet érzetét egy jávai moha vagy perlonvatta csomóval. A hímek egy-két napon belül kihajták a nőstényből az ikrákat, ezután távolítsuk el a szülőket. Ha mégsem jártunk sikerrel, egy hét múlva újra próbálkozhatunk. A sikertelenség oka lehet, hogy a nőstény nem telt még be ikrával, túl fiatal, esetleg elhízott és egy ún. zsírdugó gátolja az ikrázásban.

A pár nap múlva kikelő lárvákat szikzacskójuk felszívódása után infusoriával, tojássárgájával, apró rotatoriával és aprószemű, frissen keltetett sórákkal etethetjük. Hála gyors növekedésüknek, pár nap elteltével már képesek elfogyasztani a porrá tört száraz haltápot, mikrót, apróra vágott tubifexet, grindált is.

 

Színjátszós dánio: ( Brachydanio albolineatus )

A színjátszó dánió (Danio albolineatus, régebben Brachydanio albolineatus) egy trópusi halféle, amely a pontyfélék közé tartozik.

Eredetileg Szumátráról és Hátsó-Indiából származik, átlátszó, tiszta vízű folyókban és folyamokban él. Közkedvelt akváriumi hal lett belőle.

Testhossza 6 centiméter. Az oldalak ráeső fényben kékeslilán irizálók. A háta mélykék, a hasa kékes ezüst. A mellúszók magasságában hátrafelé szélesedő, narancsvörös csík húzódik, amelyet kékeszöld szegély díszít. A farokúszó közepe cseresznyepiros. A többi úszó pirosas. A nőstény teltebb és egy kissé halványabb színű. A hím karcsú, színei élénkebbek, 5-5,5 cm-nél nem nőnek nagyobbra.

Szeretik a világos medencét. Mindenevők. A víz hőmérsékletét tartsuk 22-24 °C-on.

Egy nőstényhez két hímet kell rakni a szaporodás érdekében. 400-500 ivadékot rak le.

 

Pettyesúszójú dánio:

A pettyesúszójú dánió (Danio nigrofasciatus vagy Brachydanio nigrofasciatus) a pontyfélék rendjébe és a Cyprinidae családba tartozik.

Észak-Mianmar (regebben Burma) trópusi folyóiban őshonos, de az akvaristák világszerte sikeresen tartják és szaporítják.

Legfeljebb 3-4 centiméteres testhosszával egyike a legkisebb dánióknak. Áramvonalas teste a hasi tájékon fehér, a hát felé egyre sötétedő olajbarna. Oldalán a kopoltyútól a farokúszóig fehér sáv húzódik, melyet a farokúszón is folytatódó két acélkék csík szegélyez. Az alsó kék csík alatt egy szintén acélkék pöttysor látható; a faj a magyar nevét is innen kapta. A foltok a nőstényeknél csak részben, míg a hímeknél teljesen kiterjednek a farok alatti úszóra is. Mellúszói kivételével úszói sárgák; a has és farok alatti úszók a hátúszóval egyetemben fehérrel szegettek. Az ikrával telt nőstény hastájéka sárgás árnyalatú, míg a jóval kecsesebb hímé világos-narancsszínű.

Falánk, mindenevő, békés rajhal.

Szabadon ikrázó. Ívatás előtt 10–14 nappal a nemeket célszerű különválasztani. A legbiztosabb eredményt akkor érhetjük el, ha egy kb. 15 literes medencébe egy ikrával teli nőstény mellé két hímet teszünk. Fontos észben tartani, hogy a pettyesúszójú dánió - hasonlóan a többi dániófajhoz - ikrafaló, ezért ezt megelőzendő mindenképpen védekezzünk (ikraráccsal, üveggolyókkal) a szülők falánksága ellen. Kevesebb ikrát rak (20–50) és kevésbé szapora, mint a többi dánió faj. Tartása és szaporítása sokban megegyezik a zebradánióéval.

Kedveli a semleges kémhatású (pH 6,5 - 7,0), melegebb (24–28 °C) vizet. A víz keménységére nem érzékeny (4–15 nk°), szereti a növényekkel dúsan beültetett akváriumot, de megfelelő szabad úszóteret is biztosítanunk kell számára. A többi dániófajhoz hasonlóan békés rajhal, így minimum 6 példányt tartsunk belőle.

 

Gyöngy dánio: ( Danio margaritatus )

A gyöngy dánió (Danio margaritatus, régebben Celestichthys margaritatus) más néven galaxy razbóra a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozik.

Endemikus faj, mely 2006-os felfedezése óta eddig csak Mianmar egy kicsiny területéről és Thaiföldről került elő.A faj felfedezésének helyét a Salween folyó vízgyüjtő területéhez tartozó, 1000 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Nam Lang és Nam Pawn folyók vízinövényzetben gazdag vizei, valamint az esőzések után megmaradt sekély vízű, ideiglenes tavak, elöntött árterek jelentik nem messze Hopong városától. Előfordulási területe észak-keletre található a legtöbb dániófajnak otthont adó Inle-tótól.

Az első példányát 2006 augusztusában jelentette egy vadvízen halászó akváriumihal-kereskedő. Megtalálása óta a gyöngy dánió mérete és színe miatt rendkívül népszerűvé vált az akvaristák körében, hazánkban beszerzése azonban még nem könnyű. Mivel a faj felfedezésekor a biológusok előfordulásának csak kis területeit ismerték, ezért élőhelyét a kutatók először megpróbálták eltitkolni a nyilvánosság elől - sikertelenül. Amióta fény derült a halak lelőhelyére, gyöngy dániók tízezreit exportálták elsősorban Európába, Észak-Amerikába és Japánba, így egyes híradások szerint a kihalás szélére sodorva a fajt és teljesen tönkretéve annak eredeti élőhelyét. Habár később ezen vészjósló becslések túlzónak bizonyultak , sokak szerint a jövőben a faj egyetlen esélye a fennmaradásra a mesterséges szaporítása lesz. (lásd: "Szaporítása")

A mianmari kormány 2007-ben végül betiltotta a gyöngy dániók exportját, melynek következtében a halak újból megjelentek a lehalászott területeken. A tiltás ellenére az állatkereskedések akváriumaiban azonban mind a mai napig előfordulhatnak vadon befogott példányok, ugyanis a gyöngy dániók begyűjtése a helyi lakosok számára kiváló pénzkereseti lehetőséget jelent. 2007-ben egy mianmari halász napi keresete a gyöngy dániók miatt elérte a 750 mianmari kjapot (az akkori, 2007-es árfolyam szerint ez kb. 80 eurót jelentett).

Testhossza mindössze 2 cm. Kerekded testét sötétkék alapon apró világos aranyszínű foltok borítják, úszói fekete szegélyű, élénkvörös mintákkal tarkítottak. A fajra jellemző a szexuális dimorfizmus, azaz a nemek között megjelenésbeli különbségek fedezhetők fel. A hímek színezete élénkebb, míg a nőstények halványabbak, sokszor kisebbek (kb. 1.5 cm) és alakjuk ikráktól teltebb. Az egyik legszembeszökőbb különbségként nőstények hasán világos, fehéres folt figyelhető meg. Mindkét nem háta zöldes-bronzfényű, kopoltyúfedőik áttetszőek. A nemek további megkülönböztetésére szolgálnak a hímek száján megfigyelhető apró fekete pontok, melyek a nőstényeknél teljes egészében hiányoznak. Ívási időszakban a hímek színe még élénkebb, a nőstények ivarnyílásánál pedig egy sötét folt figyelhető meg. A nemek közötti különbségek jól megfigyelhetők az alábbi képeken: hím, nőstény, mindkét nem együtt. A fiatal egyedek világosan sávozott mintája később a kifejlett halra jellemző apró foltokká alakul át.

Felfedezésekor a gyöngy dániót elsőként a Microrasbora erythromicron-hoz (kép róla) való rendkívüli hasonlósága miatt Microrasbora halnembe sorolták és a Celestichthys margaritatus latin nevet kapta a hal. A későbbi, 2008-ban elvégzett genetikai kutatások azonban bebizonyították, hogy sem a Microrasbora erythromicron, sem a gyöngy dánió nem tartozik a Microrasbórák közé és mindkettejüket átsorolták a Danio halnembe, ezáltal a latin nevét is Danio margaritatus-ra változtatva.

Mivel viszonylag újonnan felfedezett fajról van szó, ezért a természetvédelmi besorolása még nem eldöntött, de jó eséllyel meg fogja kapni a veszélyezetett státuszt.

Őshazájában a sekély vízű árterek, valamint az esőzés és a magas talajvíz által ideiglenesen kialakuló, jellemzően lúgos kémhatású tavacskák lakója. A sekély vízállás miatt a víz hőmérséklete 20-25 °C között ingadozik, ebből következik, hogy a hal is jól viseli a víz pár fokos hőingását. Más dániófélékkel ellentétben nem a nyílt vízek gyors mozgású lakója, mindinkább a vízinövényekkel, főleg békatutajfélékkel és hínárral sűrűn benőtt vizeket kedveli. Mozgása egyedi, tipikusan valamilyen rejtekhely mögül, mozdulatlanul várja az arra tévedő apró táplálékát.

Élőhelye ideiglenes jellegéből adódóan nem sok halnak ad otthont, ezért leszámítva egyetlen ismert ragadozóját, egy burmai kígyófejűhalat (Channa harcourtbutleri - kép), jelentős természetes ellensége sincs. A gyöngy dániót a helyi lakosok a 2006-os "felfedezése" előtt is halászták és a legszegényebb réteg kiegészítő táplálékául szolgált.

Szaporodása speciálisan alkalmazkodott élőhelyének sajátosságaihoz. A víz paramétereinek kiszámíthatatlansága miatt a gyöngy dániónál nem alakult ki ívási szezon, párzásuk inkább szakaszosnak mondható, máig tisztázatlan időközökkel. A gyöngy dánióknál is megfigyelhető a dániófélékre jellemző ívási üldözés, azonban ennek időtartama és távolsága is rövid és sokkal inkább a nőstény alkalmasságának felmérésére szolgál, mintsem az ikrázás szerves része volna. A rövid kergetőzés után a párok behúzódnak a növényzet egy sűrűbb részébe ívni. A nőstény minden egyes ívás alkalmával kis számú, 20-30 ikrát rak. Ha egy másik hím gyöngy dánió észrevesz egy ívásra kész párt, sokszor követi azokat a sűrűbe. Az még nem tisztázott, hogy ilyen esetekben a betolakodó hím megtermékenyíteni, vagy megenni akarja-e a frissen lerakott ikrákat. Éppen ezért a hímek íváskor más hímektől elszántan védik az ívási területüket. Egy vetélytárs feltűnésekor gyorsan, egymásután többször is kifeszítik vörös úszóikat, felvillantva azok vörös mintázatát. Ha nem rettentették el a betolakodót, neki is támadhatnak, és kíméletlenül megcsipkedik a másik úszóit. A párzási periódusokon kívül a halak egymással nemre való tekintet nélkül elvegyülnek.

Az ikrák mérete változó, a legnagyobbak átmérője 1.0-1.3 mm, azaz valamivel kisebb, mint a hal mintázatán fellelhető foltok. A lárvák 24-25°C-on 3-4 nap alatt kelnek ki. Közvetlenül a kikelés után színük sötét, mely hatására rendkívül beleolvadnak környezetükbe. Négy nap múlva - mely az ilyen kis pontyféléknél szokatlanul hosszú idő - a szikzacskójuk felszívódása után az ivadékok elúsznak és ezzel együtt színük is egyre világosabbá válik. A kikelést követő 8-10 héttel később az ifjoncok alakja már nagyban hasonlít a felnőttekére, újabb két hét múlva pedig már láthatóvá válik a kifejlett állatokra jellemző világos aranyszín pettyezés.

Akváriumi tartása könnyű, gondozása azonban elsősorban tenyésztők számára ajánlott, akik mesterséges szaporítás útján segíthetnek kiváltani boltokból a vadon befogott példányokat. A gyöngy dánió sem a hőmérsékletre (21-24°C), sem vízminőségre nem túl érzékeny, a számára előkészített csapvízben is jól érzi magát. Mivel mozgásigénye nem nagy, ezért tágas medencét nem igényel, ellenben búvóhelyeket annál inkább, így akváriumát mindenképp sűrűn ültessük be növényzettel és esetleg kisebb-nagyobb ágakkal, kövekkel! A többi dániófajjal ellentétben nem igazi csapathal, azaz már kis számú fajtársával együtt is jól érzi magát. Jól társítható más, hasonló méretű békés halakkal pl. neonhalakkal, vörös neonnal vagy éppen kis méretű razbórákkal.

Etetése egyszerű, kezdőknek sem jelenthet gondot. Elfogadja az élő vagy fagyasztott cyclopst (kandicsrákot), daphniát (vízibolhát) diaptomust, tubifexet, artemiát (sórákot), de a díszhaltápot is, amennyiben az elég apró szemű.

Sikeres szaporításához elengedhetetlen az eredeti életkörülményeihez hasonló közeg biztosítása, mint például a dúsan növényesített akvárium, valamint a bőséges természetes fény. A kiválasztott tenyészállatokat minél több élő eleséggel hozhatjuk az íváshoz megfelelő kondícióba. Az ikrák és lárvák, valamint az ívásra kész állatok külalakjának és viselkedésének leírását lásd a "Szaporodása" részben leírtaknál.

Ívatása történhet a társas akváriumban és külön ívató medencében is. Ez utóbbi esetben az ikrák és az ivadékok túlélési esélyei természetesen sokkal jobbak. Ívató akvárium használatakor ügyeljünk rá, hogy a kevés számú nőstény mellé mindenképp csak egyetlen hím kerüljön, így elejét vehetjük a hímek közti torzsalkodásnak. Mind a kifejlett, mind a fiatal egyedek megehetik az ikrákat és az ivadékokat, ezért a védelmük érdekében mindenképpen érdemes elkülöníteni őket. Az ívató medencének kis méretű akváriumot használjunk, melyben a halak könnyedén megtaláljék egymást. Búvóhelyül jávai mohát, hínárt vagy akár perlonvatta csomót is alkalmazhatunk. Az ikrarakás bekövetkezte a bizonytalan idejű ívási periódusok miatt előre megjósolhatatlan, a leendő szülők elkülönítése így egy naptól akár két-három hétig is eltarthat. Az ivadékok infusoriával, főtt tojás sárgájának szuszpenziójával, porrá őrölt ivadékeleséggel indíthatók, később frissen keltett sórák naupliával jól nevelhetők.

 

Zebra dánio:

A zebradánió vagy zebrahal (Danio rerio vagy Brachydanio rerio) egy trópusi eredetű háziasított halfaj, amely a pontyfélék családjába tartozik.

Eredetileg Kelet-Indiából származik, de közkedvelt akváriumi hal lett belőle.

Körülbelül 6 centiméter nagyságúra nő meg és megközelítőleg 5 évig él. Különböző színezetű és úszóformájú fajták ismertek. A hímek karcsú, narancssárga színű csíkokat hordanak kék csíkjaik között, a nőstényeknél ugyanott ezüstszínű csíkok figyelhetőek meg, teltebb, színei kevésbé élénkek. Háta olajbarna, az oldalak és a has alapszíne sárgásfehér. Törzsén a kopoltyúfedőtől a farkúszó végéig négy sötét acélkék csík húzódik. A csíkozottság a farok alatti úszóra is átterjed. A hátúszó alapszíne sárgásbarna, kék szegéllyel, kívül fehéren szegélyezett. A kopoltyúfedő kék fehér foltokkal. Farok- és hasúszói fátyolszerűen megnyúlhatnak, melyek akár a testhossz egyharmadát is kitehetik.

Akárcsak más dániófajok, a zebradánió is mindenevő. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy csoportos hal. Akváriumunkban lehetőleg ne tartsunk belőlük hat példánynál kevesebbet.

Egy-egy párzás alkalmával a nőstények 20–200 ikrát helyeznek el (általában hetente egyszer, bőséges táplálék mellett kéthetente háromszor párzanak).

8–10 literes akvárium is elegendő az ívatásukhoz. A vízoszlop magassága ne legyen nagyobb 15 cm-nél. A víz keménysége vagy pH-ja nem befolyásolja az ívatás sikerességét. A felhasznált víz friss legyen. A medence egyik sarkába laza vattacsomót vagy vékonyszálú növényt rakjunk. A medence alját mogyoró nagyságú kaviccsal töltsük fel az ikrák védelmében. Az ikravédő rács is megfelelő, mert a dániók erős ikrafalók. A víz hőmérséklete 24–26 °C között legyen. Első este a nőstényt helyezzük át, majd következő este egy vagy két hímet. Az ívás a kora reggeli órákban zajlik le. Amennyiben a két hím hajtaná egymást, akkor a gyengébbiket tegyük vissza a társas akváriumba. Ívás után a párt távolítsuk el. Az ikrák 24–28 óra alatt kikelnek. A kis halak 4–5 nap múlva elúsznak, igen aprók. Etetésüket nagyon apró eleséggel kell megkezdeni.

Békés hal, amely jól megfér más fajokkal az akváriumban. Általában 6 fős vagy annál is nagyobb csoportokban érzi jól magát. Az ideális körülményeket a 6,0–8,0 pH kémhatású, valamint 5,0–19,0 dGH keménységű és 18–24 °C hőmérsékletű víz biztosítja.

A zebradánió az igen egyszerű szaporításának és gyors növekedésének (az egysejtes állapottól a lárvaalakig tartó fejlődése körülbelül három napig tart), valamint a könnyen megfigyelhető és manipulálható embrióállapotának köszönhetően elterjedt és hasznos modellorganizmusa a gerincesek kutatásának. A genetikusok számára a zebradánió egy kitűnő vizsgálati alany, számos laboratóriumban ma már a patkányok és egerek helyett használják. Azon kevés fajok közé tartozik, amelyeket kísérleti célból az űrbe is felvittek.

A nagy érdeklődésnek köszönhetően az első organizmusok egyike, melynek a teljes genomját azonosítják. Genetikai manipulációk eredményeként egy fluoreszkáló fajtát (úgynevezett Glofish) is létrehoztak.

 

Leopárd dánió:

Tudományos név : Brachydanio frankei

Magyar név: Leopárd dánió

Csoport: Pontyfélék

Származás: Ázsia; India

Testhossz: 5 cm

Természetes élőhely: Délkelet-Ázsiában tiszta vizű patakokban

Viselkedés: Élénk és társas, rajokban él.

Táplálkozás: Mindenevő, bármilyen típusú eleséget elfogad.

Szaporítás: Könnyű

Medence: Minimum 50 literes

Halnépesség: 50 literre 5-6 hal

Dekoráció: Növények (jávai moha, felszínen úszó, lebegő növények) és szabad tér az úszásra.

Hőmérséklet: 24-25 °C

pH: 6,8-7,2

Keménység: 5,6-11,2 NK°

Várható életkor: 4 év

Széles körben elterjedt, közismert halfaj. Ezt a közkedveltsége érdekes mintázatának és a kezdők által is könnyen megvalósítható tenyésztésének köszönheti.

A leopárd dánió a zebradánióhoz nagymértékben hasonló faj, nem véletlenül. A leopárd dánió nem alkot külön fajt, csak a zebradánió egy alfajáról beszélhetünk. Ennek megfelelően a természetben nem található meg.

Alak és méret tekintetében teljes mértékben megegyezik a zebradánióval , csupán a színezetben találhatunk eltéréseket. A hátrész olajbarna, teste aranysárga sötétkék pontokkal. A nemi különbségek nem elsősorban a méretbeli különbségekben, sokkal inkább a test alakjának másságában nyilvánul meg. A nőstények teltebbek és hátuk is magasabb, míg a hímek karcsúbbak és hátuk is egyenesebb felépítésű. Méretük 4-5 cm között változik. Kimondottan felszínközeli életmódot folyatató hal, táplálékát innen szerzi. Kedveli a különböző férgeket , szúnyoglárvákat és apróbb élő eleségeket is, mint például a vízibolha különféle fajait.

Tartása teljes mértékben megegyezik a Zebradánióéval. Békés természetű rajhal. Tartása nem ütközik nehézségekbe, kedveli a csapvizet, így ilyenben tarthatjuk. Fontos, hogy ne egyedül legyen, tehát legalább két párt vásároljunk belőle, mert akkor esetleg az akvárium többi lakójának úszóinak csipkedésével fogja üres óráit eltölteni. Szépségük is csak így érvényesülhet igazán. A víz hőmérsékletét 23 °C körülire állítsuk be. Kimondottan kedveli a szűrőből érkező áramló vizet. Ennek megfelelően kicsit erősebbre állítsuk szűrőnk teljesítményét. A víz szellőztetése, fűtése és az akvárium megvilágítása normális mértékű legyen. A dús növényzetet és az időnként adott friss vizet meghálálja.

Ívatás tekintetében is a Zebradánióra ütött, természetesen nem véletlenül. Tenyésztése megegyezik a Danio és Brachidanio nemzetségről általánosan leírtakkal, tehát ívató medencéjüknek 15 liternél nem szükséges nagyobbnak lenni. A víz forralt csapvíz legyen, a hőmérséklet 22-24 °C közötti. Az ikrákat védenünk kell, mert a szülők mohón falják petéiket. Ezt vagy körülbelül 2 cm átmérőjű kavicsokkal, ikrázó háló vagy pedig ikrázórács közbeiktatásával tudjuk elkerülni. Először a nőstényt helyezzük a medencébe majd a hímet. A következő hajnalban fognak az ikrarakáshoz, mely akár 400 ikrát is eredményezhet. A kishalak 24 óra alatt kelnek ki és további 5 nap kell elúszásukig. Ívás után természetesen a tenyészpárt távolítsuk el. Vannak ikrák, melyek akár 3 napig is fejlődhetnek. A kishalak első elesége már frissen kikelt sórák lehet. Fejlődésük gyors, de ügyeljünk arra, hogy a nagyobb, gyorsabban fejlődő egyedeket időnként vegyük ki elmaradottabb testvérik közül, mert megtámadhatják azokat.

Ezt a halat soha nem fogták ki a természetben, de abból, hogy szaporodni képes a Brachydanio rerióval, arra következtetnek, hogy annak egyik változata. Ugyanazok az igényei is, mint B. reriónak. Akváriumbeli társainak el kell viselniük, hogy folytonosan mozgásban van. Szaporítása 30 literes jávai mohával (Vesicularia dubyana) vagy műanyag ráccsal ellátott medencében történik, nehogy a szülők felfalják az ikráikat. De kiválaszthatunk egy kb. 100 literes, növényekkel jól teleültetett akváriumot, melybe 8-10 halat telepítünk, s ezeket bőségesen ellátjuk élő táplálékkal (tubifex, szúnyoglárva). Hamarosan megjelennek majd a kis ivadékok a növények között.
 

Pink dánio:

Megegyeztik a zebra dánióval.

 

Neonzöld dánio:

Megegyeztik a zebra dánióval.

 

Boszorkány dánio: ( Danio dangila )

A boszorkány dániónál halvány csík látható a farokúszón. A faroktőnél 2-3 csík van, nem túl hosszan mennek a testen. A többi fajtól eltérően több a folt a testén.

A boszorkány dánió megnőhet akár 14-15 centire is. Neki jobb egy 150-170 literes akvárium. Rajhalak. Nagy mozgásteret igényelnek. 25-26 C-on tartsuk a vizet.

Olyan halakkal társítsuk őket, amik elviselik azt, hogy ők folyamatosan úszkálnak. Más halakat kergethetnek, de nem feltétlenül akarják őket bántani, de a hím guppik farokúszója ezt bánhatja. Nagyobb, nyugodtabb halakkal ne társítsuk őket. Kíválóan megfelelnek a márna és a nagyobb termetű lazacfajok, mollik, xifók.

 

Színpompás dánio:  ( Danio choprai )

A pontyfélék családjába, a dániók nemzetségébe tartozó színpompás dánió eredeti élőhelye Észak-Myanmar (régi nevén Burma) /Dél-Kelet-Ázsia/, az Irrawaddy folyó és vízgyűjtő területe. A folytonosság és remény folyója az országon végighaladva mintegy 2000 km hosszú utat tesz meg.

Ez annyiban érdekes, hogy az akvaristák által ismert dánió nemzetség tagjai gyakorlatilag mind innen származnak. A folyórendszer részei más országokba is átérnek így a dániók szép számban megtalálhatók Laosz, India és Pakisztán területén is. A folyórendszerben közel 300 halfajt tartanak számon, melyekből kb. 100 halfaj alkalmas akváriumi tartásra.
A dánió nemzetség kilenc halfaja a Danio rerio, D. albolineatus, D. nigrofasciatus, D. choprai, D. dangila, D. feegradei, D. kerri, D. kyathit és a  D. roseus. A színpompás dánió nevét ne tévesszük össze a Színjátszó dánióval (D. albolineatus).

A színpompás dánió világosbarna testű, a test középső táján számos egymással váltakozó, függőleges barna és narancsos-vöröses-arany csíkkal. A hátán a fejtől egészen a farokúszóig húzódik egy arany-vöröses csík. A farokúszó alsó és felső, valamint a hátúszó felső része narancs-barna szegélyezett. Az ivarok megkülönböztetése elég egyszerű, az ivarérett nőstények hasasabbak, míg a hímek karcsúak és sötétebb színárnyalatú a testük. Felnőtt példányok alig haladják meg a 3 cm-es testhosszt. Hihetetlenül gyorsak más dániókhoz képest, színt sosem állnak meg (kifogásuk még kicsi akváriumból is nagy türelmet igényel). Tarthatjuk őket kisebb térfogatú, de hosszú akváriumban, legalább 8-10 fős csapatban. Hasonlóan izgága halfajokkal társíthatók. Más dánió fajokhoz hasonló körülményeket igényelnek, általában csapvíz megfelelő számukra (neutrális, közepesen kemény víz). Medencéjüket fedjük le, mert ha megijednek képesek kiugrani. Etetésük különösebb gondot nem jelent, jóformán mindent megesznek, amit felkínálunk számukra.

Szaporításuk kissé nehéz - habár képesek csapatban szinte állandóan ikrázni - mivel nehéz elkapni azt az időszakot, amikor a nőstények a legjobban beteltek. Az eddigi sikeres ikrázások alkalmával egyenként 20-150 ivadékot sikerült felnevelni. A szaporító vizük legyen semleges körüli (pH 6.8-7.3) - inkább enyhén savanyú - és ne túl kemény (6-8 NK), a hőmérséklet kb. 25 °C. Ikrarácsot és fűszerű növényt tegyünk az ívató-medencéjükbe, a levegőztetést állítsuk finomra. Csapatban ikráztattam fele-fele ivararányban. Sikeres lehet több hím, kevesebb nőstény esetén is. A kitett csapat volt hogy napokig nem volt hajlandó ikrázni, másszor már másnapra leikráztak. Az ikrák lepenészedhetnek, ezért tegyünk a vizükbe penészedés gátlót.

Az ikrák 24-36 óra alatt kelnek ki és kb. 4-5 nap múlva szabadon úsznak. Első eleségük folyékony vagy finom portáp, a frissen keltetett Artemia-t csak további 4-6 nap múlva tudják megenni.
Habár elég rég leírták ezt a fajt, kereskedelmi forgalomba tudtommal csak 2001-ben került. Sok tanulni valóm van még a biztos szaporításukat illetően. A dánió nemzetség talán egyik legszebb tagja, fantasztikus látványt nyújtanak egy szépen berendezett akváriumban.

 

Kék dánió: ( Brachydanio kerri )

A kék dánió (Danio kerri, régebben Brachydanio kerri) a pontyfélék rendjébe és a Cyprinidae családba tartozik.

Délkelet-Ázsiában a Maláj-félszigeten, a Langkawi és thaiföldi Ko Yao Yai szigetek trópusi vizeiben őshonos.

Testhossza 4–5 cm. Tengerkék testét két vékony, aranysárga, néha rózsaszínes sáv díszíti, hasa világoskék. Úszói áttetszőn zöldes árnyalatúak, esetenként halványsárgák. A kifejlett egyedeknél a hímet élénkebb színe és karcsúbb teste, míg a nőstényt ikrával telt alakja különbözteti meg a másik nemtől.

Falánk, mindenevő, békés rajhal.

Szabadon ikrázó faj. Akváriumi körülmények között is jól szaporodik. Az ivadékok az ikrázást követő 36 óra elteltével már elúsznak, de csak szikzacskójuk felszívódása után kezdenek neki az önálló táplálkozásnak. A populáció duplázásához szükséges idő kevesebb, mint 15 hónap.

Akváriumi tartása könnyű, szereti a langyos vizet (23–25 °C), a vízkeménységre (4–12 nk°) és a víz kémhatására (pH 6,5-7,0) nem érzékeny. A többi, hasonló méretű dániófajhoz hasonlóan kedveli a dúsan beültetett akváriumot, melyben azért biztosított számára a tágas úszótér is. Szaporítása megegyezik a zebradánióéval. Sajnos hazánkban kevésbé elterjedt dániófaj, pedig tartása kezdőknek is könnyű szívvel ajánlható.

 

Vörösúszójú dánio: ( Danio kyathit )

Legegyértelműbben a vörösúszójú dánió különböztethető meg, mert őneki van vörös szín az úszóin.

Békés, barátságos rajhal. Gyors mozgásúak, ne társítsuk őket lassú, nyugodt halakkal. A tartó akváriumuk legalább 80 liter legyen. Tetejét muszáj fedni, mert a halak nagyon jó ugrók.  Mindegyikük kb. 5 cm. Rajban tartsuk őket, legalább 8 egyedet fajonként.

Aki őt akarja tartani, az rendelkezzen már akvarisztikai tapasztalatokkal. 23-26 C-fok az optimális hőmérséklet.